Tavaly ilyenkor a családok többsége még biztosan nem gondolta, hogy valaha is eszükbe jut majd otthon kenyeret sütni. Bár az élelmiszerboltok igyekeznek biztosítani az alapélelmiszer kínálatot a járványidőszakban is, a kijárási korlátozások illetve a ritkuló bevásárlások miatt számos háztartásban döntöttek/döntenek úgy ezekben a hetekben, hogy bizony megpróbálkoznak az otthoni kenyérsütéssel.

A pékségek polcain a hagyományosabbnak mondható élesztővel készült pékáruk mellett már évekkel ezelőtt megjelentek a kovászos termékek is, most viszont, hogy az élesztő nehezebben hozzáférhetővé vált, reális gondolat, hogy esetlen hand made kenyérsütő próbálkozásainkat kezdjük kovász készítéssel.

De mi is az a kovász? Ha nagyon leegyszerűsítjük, gyakorlatilag nem más, mint liszt és víz keveréke. Ennél persze sokkal több kell a jó kenyér készítéséhez, tehát érdemes kicsit jobban körüljárnunk a kovász témát.

Kovászt készíteni rendkívül egyszerű, mégis, érdemes odafigyelni a részletekre. Mivel a kovász természetes élesztőgombák, tejsav és ecetsav baktériumok felszaporodásával válik „éretté”, fontos, hogy a liszt minősége, a víz mennyisége illetve a hőmérséklet támogassa a gombák és baktériumok szaporodását.  Ha nagyon precízek szeretnénk lenni, különböző érettségi szintű kovászt használhatunk sütemények, búza-és rozskenyerek készítéséhez, de első próbálkozás alkalmával nem szükséges a maximalizmusra törekedni.

Hogyan készítsünk kovászt?

Mossunk el és töröljünk szárazra egy nagy befőttesüveget. Tegyünk bele 30 g lisztet (remek kovász készíthető rozslisztből is) illetve 30 g vizet. Keverjük össze annyira, hogy ne maradjanak benne lisztcsomók, majd az üveg tetejét zárjuk le lazán (úgy, hogy némi levegő bejusson) és hagyjuk pihenni 25-27 fokon, egy teljes napon (24 óra) át.

Másnap ismét tegyünk 30-30 g lisztet és vizet az üvegbe, megint keverjük össze, és hasonló hőmérsékleten pihentessük újabb 12 órán át.

Ezt követően a kovászunk egy részétől meg kell válnunk. Hagyjunk kb. 30 grammnyit az üvegben, a többit dobjuk ki. A megmaradt mennyiséghez keverjünk 60 g vizet és 60 g lisztet, szokásosan keverjük össze, és ezzel el is készült az alapkovászunk.

Mivel a kovász él, naponta 2 alkalommal meg kell etetnünk (12 óra eltéréssel). Ez pedig úgy történik, hogy minden nap 30 g-ot hagyjunk meg a kovászból, amit megetetünk 60 g liszttel és ugyanennyi vízzel. Folytassuk a műveletet kb. 1 héten át. Ha mindent jól csináltunk és a hőmérséklet is megfelelő volt, a 3. naptól kezdve apró buborékokat figyelhetünk meg az éledező kovászunkban, ami a 6-7. napra érik kenyérsütéshez is alkalmas kész anyakovásszá.

Aki egyszer ráérez a kovászkészítésre, és az otthon készült friss, ropogós, adalékmentes kovászos kenyér ízére, nem akar többé bolti kenyeret vásárolni!

Ráadásul a gyerekek számára is jó móka a kovász nevelgetés. Azokban a családokban például, ahol a gyerkőcök nagyon vágynak már házi kedvencre, de a szülők még bizonytalanok a gyerekek érettségében, hozzáállásában, próbára tehetik őket. Azok a gyerekek, akik lelkiismeretesen nevelgetik a házi kovászt egy hónapon át (akit természetesen el is nevezhetnek J ), minden bizonnyal legalább ilyen lelkesedéssel vigyáznak majd leendő kiskedvencükre is.