Rengeteg féle salátát ismerünk, mindenkinek megvannak a kedvencei, a jól bevált receptek, elkészítési módok. Általában saláta alatt egy olyan könnyű fogást értünk, amelynek alapját zöldségek alkotják, kerülhet rá egy kevés növényi olaj vagy egyéb dresszing, esetleg feltétként csirke, hal, sajt, tojás, kruton vagy pirított magvak.

Mivel a saláták elkészítése többnyire egyszerű feladat, néhány percet és egy kis kreativitást igényel, mi most abban segítünk Nektek, hogy bemutassuk a legnépszerűbb salátaféléket, a teljeség igénye nélkül. Ti pedig szabadon választhattok, melyikből milyen finomságot készítetek uzsonnára, vagy a vasárnapi főfogáshoz.

Fejes saláta: Ha azt mondom, saláta, hazánkban a legtöbb embernek talán a fejes saláta jelenik meg vizuális képzeletében. Talán nem tudtad, de a fejes salátának is többszáz változata létezik, ilyen pl. a vajfejű saláta, a lazafejű saláta, de a fejessaláta egyik alfaja a jól ismert jégsaláta is. Levelei vékonyak, csak a levélnyél ereinél roppannak. A legtöbben ecetes változatban készítik, de vegyes saláták zöld-alapjául is szolgálhat.

Jégsaláta: Tehát, a jégsaláta is fejes saláta. Levelei vaskosabbak, ropogósak, vízzel teltek. Talán a legtöbb saláta ételben ezt a típust használják, mivel a roppanós levelek sokáig megtartják frissességüket. Nyugodtan tehetjük szendvicsbe, vagy önthetünk rá bőven dresszinget is, a jégsaláta levelek sokáig megőrzik roppanósságukat.

Lollo saláta: A lollo saláták típusaival szintén gyakran találkozhatunk bevásárlóközpontokban, piacokon, de vendéglátóhelyek étlapjain is. A lollo salátát másnéven tépősalátának is nevezik, fejet nem képez, és nagy előnye a fejessalátákhoz képest, hogy az öregebb levelek sem válnak kesernyéssé. A lollo saláták 3 legismertebb fajtája a lollorosso, a lollobianco és a lollo verde. A lollorosso típus leveleinek vége vöröses színű, a lollobiancio egységes zöld, a lollo verde pedig bár szintén zöld színű, rendkívül fodros, dekoratív levelekből áll.

Római saláta: Haigazán finom, autentikus cézár salátát szeretnél enni, mindenképpen római salátából készítsd! A római saláta levelei kissé vaskosak és enyhén kesernyések. Hálás salátaféle, hiszen hűtőszekrényben minőségromlás nélkül napokig tárolható. Kesernyés ízét pedig egy inulin nevű rostnak köszönheti, amely a legkiválóbb prebiotikumok közé tartozik, a hasznos bélbaktériumok kedvenc tápláléka.

Endívia saláta: Endívia vagy cikória saláta, mindkét néven megtalálhatod ezt a sokrétű saláta-alapanyagot. Cikória salátának többnyire a fodros változatot, endíviának a sima levelű típust nevezik, de a két salátaféle ugyanabból a családból származik, mindkettő a francia konyha nagy kedvence. Amíg a fodros cikóriát főként díszítésre vagy saláta alapnak használják, addig az endívia masszív, rügyszerű belsejét akár meg is sütheted.

Rukkola: A rukkola sokak kedvence, mások viszont idegenkednek kesernyés ízétől. Tény, hogy a rukkola közelebbi rokona a mustárnak mint a fejessalátának. Zsenge levelei igazán zamatosak, egyedi borsos ízvilágát a benne található mustármagolajnak köszönheti. Legtöbbször nem is keverik egyéb salátafélékkel, kevés olívaolajjal leöntve csodás fészke lehet grillezett sajtoknak, de gyakran találkozhatunk vele pizza feltétként is.

Madárbegy saláta: Az egykor szegények eledeleként emlegetett madársalátát ma a legmenőbb éttermek is előszeretettel használják, kicsiny, ovális tőlevélrózsákba rendezett levelei nagyon gusztusos, harapnivaló látványt nyújtanak. És bár a legtöbb saláta bővelkedik vitaminokban és rostokban, érdemes megemlíteni, hogy a madársaláta vitamintartalma kétszerese a fejessalátáénak, vastartalmát pedig csak a petrezselyem múlja felül a zöldnövények között. Fontos azonban, hogy a madársalátát mindig frissen használd fel, mivel hűtőszekrényben legfeljebb 1-2 napig eltartható.

Pak choi: Néhány évvel ezelőtt talán még el sem tudtuk volna dönteni, hogy a pak choit eszik vagy isszák, ma viszont már a legtöbb hipermarket zöldségosztályán találkozhatunk vele. A pak choi valójában egy hibrid zöldség, káposzta és  saláta „keveréke”. A levelek alsó, vaskos, ress szárrészei káposztára emlékeztetnek, a zöld levélvégek viszont igazán puha, selymes salátaélményt nyújtanak. Elkészítési módjának se szeri se száma, gyakran a zöld levélrészeket nyersen, saláta alaphoz használják, a ropogósabb szárrészeket párolják, grillezik. Előszeretettel használja az ázsiai és karibi konyha, de a Fülöp-szigeteken is elterjedt fogás. Mivel a pak choi hazánkban is megterem, bízhatunk benne, hogy nálunk is hamar elterjed, és egyre kedvezőbb áron juthatunk ehhez a különleges zöldséghez.