Inzulinrezisztenciában a vacsorának mennyiség és minőség szempontjából is kiemelt jelentősége van.
A vacsora mennyisége az ebédnél kevesebb, de a reggelinél némileg több, ideális esetben.

Minőségét tekintve fontos, hogy a vacsora bővelkedjen magas biológiai értékű tápanyagokban, könnyen emészthető zsírszegény fehérjékben, illetve rostban dús szénhidrátokban.

Gondolatban képzeljünk magunk elé a tanyért. A tányér kb. felén foglaljanak helyet a fehérjék (pl. zsírszegény tehéntúró, hal, tojás, csirke stb.), a másik felén pedig a szénhidrátok. A szénhidrátok nagyobb része (kb. 2/3-a) mindenképpen rostban dús zöldség legyen (pl. paradicsom, uborka, paprika, retek, saláta, párolt zöldségköret, savanyúság stb.), 1/3 része pedig szintén rostban dús, de magasabb szénhidrát tartalmú élelmiszer (pl. egy szelet teljes őrlésű péktermék, kevés barna rizs, hajdina, köles, bulgur, stb.)

A vacsora időzítésénél fő szempont a lefekvés időpontja. Abban az esetben, ha a vacsora az utolsó étkezés, azt a lefekvést megelőző kb. 2 órával fogyasszuk el.

Amennyiben szükséges a diéta szempontjából pótvacsoráznunk, a vacsorát a lefekvést megelőző kb. 3 és fél órával fogyasszuk el, majd lefekvés előtt kb. fél-1 órával együnk még néhány falatot.

A kisétkezések szerepéről illetve az ideális élelmiszer-választásról a cikk következő, záró fejezetében beszélünk!