Az eritritol (régiesebb nevén eritrit) egy cukoralkohol, amit egy brit kémikus John Stenhouse  fedezett fel 1848-ban. Többféle cukoralkohol (poliol) létezik, de a cukoralkoholok közös különlegessége, hogy molekuláiknak olyan a felépítése, hogy stimulálják a nyelv édes ízért felelős receptorait és így képesek kiváltani az édes íz hatást...

Az eritritolt kukorica vagy búzakeményítőből állítják elő. Az eritritol egy fehér, kristályos por, melynek tiszta és édes íze és rendkívül hasonlít a szacharózéhoz, vagyis a finomított cukoréhoz. Neve ennek ellenére az ερυθρό (eritró) görög szóból ered, aminek a jelentése piros.

Az Egyesült Államokban 1997 óta van forgalomban, az EU-ban pedig 2003 óta. A Magyar Élelmiszerkönyvben eritrit néven szerepel, az egységes nemzetközi jelölés alapján az E 968-as azonosítót kapta, ezzel tüntethető fel élelmiszereken.

Az eritritolban sokkal kevesebb a kalória, mint a többi ismert cukoralkoholban. A xilit grammja 2,4 kalóriát, míg az eritritol annak tizedét, 0,24 kalóriát tartalmaz a cukor 4 kalóriájával szemben. Tehát az eritril kalóriatartalma tizenhatoda a cukorénak.

Az eritritol nem vezet fogszuvasodáshoz, mert nem táplálja a szájban élő baktériumokat, hasonlóan a többi cukoralkoholhoz.

Nem szolgál tápanyagul a Candida gomba számára, így candida betegek is használhatják.

Szemben más cukoralkoholokkal az eritritol nem okoz emésztőszervi problémákat sem.  Szervezetünk nem rendelkezik az eritritol lebontásához szükséges enzimmel, szinte csak "átfut" a szervezeten: amikor elfogyasztjuk, bekerül a véráramba, majd a vizelettel együtt távozik is a szervezetből.