Az élelmiszercímkéken található különböző E-számokhoz sokan mesterséges anyagokat és egészségtelen, káros hatásokat párosítanak. Azonban az E-szám önmagában nem “mérgeket” jelöl, hanem adalékanyagokat. Közülük számos anyag természetes, és tökéletesen ártalmatlan. Ez az egyértelmű számozási rendszer pedig egy igen hasznos és könnyű összetevő azonosítást tesz lehetővé világszerte.

Az E számok az Európai Unióban engedélyezett élelmiszer-adalékanyagokkódjai. Az “E” betű Európára utal, a számozás pedig az INS-t  (International Numbering System) követi, amit a Codex Alimentarius bizottság állapít meg. Az Európai Közösség az 1960-as években fejlesztette ki az élelmiszer-adalékanyagok azonosítására az E-számozási rendszert annak érdekében, hogy a soknyelvű közösségben az élelmiszer-adalékanyagok nevének fordításából adódó problémák és félreértések elkerülhetők legyenek, és hogy az élelmiszer-adalékanyagok azonosítása és jelölése egyszerűbbé váljon.

Az EU-val összhangban, a magyar élelmiszertörvény is előírja  a használt anyagok, aromák és adalékanyagok pontos feltüntetését az élelmiszereknél. A termékismertetőn a felhasznált anyagokat csökkenő sorrendben kell felsorolni, vagyis a legnagyobb súlyarányban szereplő anyag szerepel a lista elején, a legkisebb arányban felhasznált pedig a végén.

Az adalékanyagok csoportosítása:

E 100-as csoport: színezékek

E 200-as csoport: tartósítószereket

E 300-as csoport: antioxidánsok és savanyúságot szabályzó anyagok

E 400-as csoport: sűrítőanyagok, stabilizátorok, emulgeálószerek

E 500-as csoport: savanyúságot szabályzó és csomósodást gátló anyagok

E 600-as csoport: ízfokozók és ízmódosítók

E 700-as csoport: antibiotikumok

E 900-as csoport: édesítőszerek és egyéb adalékok

E 1000-es csoport: újfajta adalékanyagok, melyek nem sorolhatók egyik szabályos osztályba sem