Cöliákia, lisztérzékenység, búzaallergia. Egyre többet hallunk ezekről, de nem mindenki számára világos, hogy mi köztük a különbség, és gyakran tévesen használják ezeket a kifejezésket. A cöliákia betegségét már időszámításunk előtt 100 évvel leírták, de 2000 év kellett hozzá, hogy megértsük a hátterét és hatékonyan tudjuk kezelni. Ha érdekel a betegség története, olvasd el a teljes cikkünket!

A cöliákia (másnéven lisztérzékenység) a búzaintolerancia egyik formája, a glutén- érzékenység extrém megnyilvánulása. A cöliákia a vékonybél krónikus, felszívódási zavarokkal járó megbetegedése. Akkor alakul ki, amikor a táplálkozás során bevitt növényi fehérje, a glutén által kiváltott allergiás reakció kifejezetten a vékonybélben tesz kárt. Ez az egyik legsúlyosabb reakció amit a glutén kiválthat. A cöliákia egy autoimmun betegség, amely nem gyógyítható, de diétával jól kezelhető. A lisztérzékenység elnevezés használata annyiban félrevezető, hogy az érzékenységet kiváltó anyag, a glutén nem csak a búzalisztben van jelen. Másrészt nem összetévesztendő a búzaallergiával sem, mely a búzafehérjékre adott akut reakció, ami súlyos esetben akár életveszélyes anafilaxiás sokkhoz is vezethet.

Tünetei: hasi fájdalmak, görcsök, hányinger, hasmenés, székrekedés, bélpanaszok.

A betegséget már több, mint 2000 éve leírta egy Aretaeus nevű ókori görög orvos, aki gyógymódként a koplalást javasolta. Ezután egészen a XX. század közepéig az orvosok képtelenek voltak pontos magyarázattal szolgálni a kór hátterére.

Végül 1953-ban dr. Willem-Karel Dicke holland gyermekorvos véletlenül jött rá a betegség és a búza kapcsolatára.  A II. világháború után időszakban a kenyér ritkaságszámba ment, és amikor nem volt, dr. Dicke észrevette, hogy cöliákiás betegeinek javult az állapota, majd ismét romlott, amikor a kenyér újra elérhetővé vált. Ezt követően gondosan mérni kezdte a gyermekek növekedési arányát és a székletük zsírtartalmát, majd megbizonyosodott róla, hogy a búza, az árpa és a rozs gluténtartalma a felelős a súlyos, sőt életveszélyes betegségért.

A lakosság körülbelül egy százaléka nem képes tolerálni a glutént. A búza fehérjéjétől az erre érzékeny embereknek a vékonybele súlyosan károsodik, és a bélnyálkahártya nemcsak az emésztésben tölt be fontos szerepet, hanem elszigeteli a szervezettől a székletben keletkező káros anyagokat is. Ha ez sokáig elhúzódik, akkor nem szívódnak fel megfelelően a tápanyagok, és a fogyás mellett súlyos táplálkozási hiánybetegségek alakulnak ki a fehérjék, zsírsavak, vitaminok, valamint nyomelemek és ásványi anyagok elégtelen felszívódása miatt.

A sérült bélnyálkahártya szigetelő funkciójának kiesése miatt a búza olyan összetevői is bejutnak a szervezetbe, amelyek egyébként nem tudnának, és ennek fontos diagnosztikai értéke lehet. A gliadin például normálisan nem kerül be a vérkeringésbe, ezért az ellene képződő antitestek megjelenése kórjelző lehet.

A cöliákia korábban még ritka, több ezerből csak néhány embert érintő betegség volt, mára azonban már minden 133-ból 1 embert érint. A cöliákiások rokonságában a betegség előfordulásának valószínűsége ennél magasabb, körülbelül 4,5 százalék. Azonban az esetszám növekedése nemcsak a jobb diagnosztikai módszereknek köszönhető, hanem maga a betegség is ténylegesen gyakoribb lett.

Míg a páciensek 50 százalékának vannak görcsei, hasmenése és súlyvesztesége, addig a többieknél többek között vérszegénység, migrénes fejfájások, ízületi gyulladások, idegrendszeri zavarok, terméketlenség, depresszió, krónikus fáradtság, gyermekeknél növekedési zavar lehet a vezető tünet. Sok embernél csak az élet későbbi szakaszában jelentkezik az idegrendszeri károsodás, az inkontinencia, a demencia vagy az emésztőszervek valamelyikének rákos megbetegedése.

A cöliákia állandó állapot. Akkor is visszatér, ha a páciens évekig gluténmentes étrenden él, majd újra glutént fogyaszt. Ezért csak a megfelelő folyamatos diétával kezelhető.

A gluténről bővebben egy másik cikkünkben olvashatsz: Mi is az a glutén?

Forrás:

https://celiac.org

William Davies, „Búza nélkül.”

Dr. David Perlmutter, „Gabonaagy.”